Zöldkár Almásfüzitőn — a hivatásos tiltakozók

Megjelent: 2012. január 26. csütörtök

A Greenpeace aktivistái szeptember 19-én Almásfüzitő határában, a vörösiszap-tározó VII. kazettájának oldalán egy nagy STOP feliratot raktak ki — állításuk szerint azért, mert a Duna közvetlen közelében lévő tározót veszélyes anyagokkal fedik le. “Mérget raknak méregre” — fogalmazott Tömöri Balázs, a szervezet kampányfelelőse:

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/01/23/ngm/

Kifogásaikat az alábbiakban összesíthetjük:

  1. 1.A gát anyaga kétséges — máig nem derült ki, hogy ez alatt mit értenek.
  2. 2.A tározó egyúttal árvízvédelmi töltés is, és ez szerintük valamiért baj.
  3. 3.A tározóból "jelentős mennyiségű" (sok), mérgező anyagokat tartalmazó csapadékvíz szivárog a talajvízbe és a Dunába. Mérgező anyagnak a molibdént és a fluort nevezték meg; később az arzént is. Itt és most szögezzük le: Magyarország talajaiban fluor és a molibdén is kórosan kevés van; ezek úgynevezett hiányelemek:

http://www.slideshare.net/mobile/BpScienceMeetup/mo-mellekhatasai-kerkb

fzit

Mivel később még gyakran fogok értekezni arról, hogy az, amiből kevés van és mi az, amiből sok, szögezzük le: nincs olyan elem, ami túladagolva ne lenne káros — így például az oxigén háromszoros túladagolása egy napon belül halált okozhat, az oxigént mégse szoktuk toxikus elemnek nevezni — mert a gyakorlatban nem túladagolása, hanem hiánya válhat kellemetlenné, okozhat halált szélsőséges esetben akár három perc alatt. „Toxikus” elemeknek ezért azokat nevezzük, amelyeknek a túl nagy adagjai okoznak egészségügyi problémákat (az arzén például egészen kis koncentrációkban életfontosságú, de annyi mindenhol van is belőle — túladagolásába viszont sokan belehaltak már), hiányelemeknek pedig azokat, amelyekből általában kevesebb van, mint amennyi normális életműködésünkhöz kellene. Mindez helyről helyre változik: a tengerparti országok talajaiban például az „egészségesnél” több a klór és a fluor (így alakulnak ki a tengerparti szikesek), a szárazföld belseje felé haladva ezek tipikus hiányelemmé válnak.

A tározó és a tárolás „veszélyessége” miatt az ombudsmanhoz és a környezetvédelmi államtitkárhoz fordultak, ők maguk pedig odaláncolták magukat Győrben az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség épületének beléptető kapujához. Illés Zoltán azonnal, teljes erkölcsi súlyával a tiltakozók mellé állt, és kifejtette, hogy ha a Duna jeges áradása „megsérti” a gátat, akkor a vörösiszap „belecsúszik a folyóba”:

http://www.hirado.hu/Hirek/2011/10/20/14/Almasfuzitoi_vorosiszap_a_megoldas_adott_a_tobbi_duma_.aspx

Mentségére legyen mondva, az államtitkár meg se kísérelte elmondani, hogyan is sérthetné meg a jeges ár a gátat, így ezen ki-ki szabadon ötletelhet. Lehet, túl sok sarkkutatós filmet láthatott gyermekkorában a jég közt összezúzott hajókról? Maradjunk annyiban, hogy a vizionált esemény szélsőségesen valószínűtlen…

Feltérték továbbá Karl E. Lorbert, a Leobeni Egyetem Fenntartható Hulladékkezelési Intézetének professzorát az általuk összegyűjtött adatok értékelésére és néhány, szúrópróba jellegű helyszíni vizsgálatra. Az osztrák professzor jelentésében megállapította, hogy a terület nem alkalmas a vörösiszap tárolására — egyebek közt azért, mert földrengésveszélyes zónában fekszik. Ez a „Duna völgye földrengésveszélyes terület” a hazai zöldmozgalmak egyik örökzöld vesszőparipája (hogy stílusosak legyünk). Ezt annak idején még a nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozva találta ki Hajósy Adrienne múzeumi alkalmazott, akit ezért Antall József kormányfőtanácsossá léptetett elő. Ebbéli minőségében neki „köszönhetjük” a bősi vízlépcsőt is, lévén ő jelentette ki, hogy azt a szlovákok nem tudják és ezért nem is fogják megépíteni. Földrengésügyi „érvelésének” lényege, hogy a Duna egy földtani törésvonalon folyik, a rengések törésvonalakon robbannak ki, tehát a Duna völgye földrengésveszélyes. Ezen „gondolat”menetét egy pillanatra sem zavarta meg a tény, hogy a Magyarország területén az írott történelemben valaha kipattant legerősebb földrengés, a komáromi magnitudóját 6,2–6,3 közé teszik: ennél huszonötször nagyobb energiájút (7 magnitudó; ez jóformán elképzelhetetlen) az almásfüzitői tározó épp oly vígan bírna ki, mint ahogy nagymarosi gát is bírta volna.

(A földrengések energiájáról és a magnitudóról itt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Richter-sk%C3%A1la

Sajnos, a kutyafuttában vizsgálódó osztrák professzor egyéb megállapításai is hasonképpen „sommásak” — alighanem hatékonyabb lett volna, ha a jelentés írására valamelyik hazai egyetemünkről kének fel egy olyan professzort, aki a környéket és a problémát évek óta ismeri is.

Levelet írtak Varga Zs. Andrásnak, a legfőbb ügyész helyettesének, hogy tiltsa el tevékenységétől a Tatai Környezetvédelmi Zrt.-t.

Töretlen lendülettel folytatott kampányuk a Népszabadság után elérte a Magyar Narancsot is:

http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/mereg-flyik-a-dunaba-78215

Egyrészt megismétlik korábbi állításaikat, miszerint:

* a környéken kialakult szennyezés oka nem a korábbi kiporzás, hanem az, hogy a tározóból most veszélyes anyagok szivárognak ki;

* az, hogy a kiporzás megakadályozására a Tatai Környezetvédelmi Zrt. veszélyes hulladékokat (is) komposztálva lefedi a tározót, csak újabb veszélyek forrása, mert a veszélyes anyagok keverednek, és ezzel rengeteget ártanak a környék élővilágának.

Másrészt, vadonatúj tényezőként feltűnik a talajban „határérték” feletti mennyiségben talált elemeik listáján a bróm — amire egyáltalán nincs határérték, lévén ezt az elemet sehol sem tekintik toxikusnak.

Közölhetnék itt mindenféle aprólékos számítgatásokat annak érzékeltetésére, hogy a kétféle hulladék keveredésének és veszélyeinek doktrínája egy közönséges agyrém, de fölösleges lenne. Megtette ezt már előttem ez a bizonyos Tatai Környezetvédelmi Zrt. — és amit bemutattak, az nem érdekelt senkit. Eleve nem kaphattak volna engedélyt erre a tevékenységre, ha nem igazolják, hogy az a környezetnek használ. Akkreditált módon vett és akkreditált laborban elemzett minták eredményeivel azt is igazolták, hogy a Duna üledékeit a tározó nem szennyezi — a Greenpeace válasza erre az volt, hogy bár az ő mintavételük ugyan nem akkreditált, de ők azt dokumentálták. Ezt a dokumentációt rajtuk kívül azóta se látta senki, de nekik ez elég alap arra, hogy egy határérték felettinek talált arzénkoncentrációt állításaik „bizonyítékának” tekintsenek. Nos, az akkreditált mintavétel számos más ok mellett azért fontos, mert kis hazánkban jóformán mindenhol vannak olyan felszínközeli rétegek, amelyekben a határérték fölött van az arzén. Ha csak úgy találomra ásunk egy gödröt bármely síkságunkon, jó eséllyel ott lesznek benne azok a csíkok, amikben az arzén van, és ott van már a jégkorszak óta — de erről majd máskor írok.

Mutatok inkább egy fényképet. Az előtérben a vörösiszap felszíne látható — és az, hogy nem nő rajta semmi. A háttérban a komposztált felszín a takaróréteg megfogására ültetett növényzettel — ebből aztán minden elvi megfontolást mellőzve megítélhetjük, hogyan változott a felszín termőképessége. Ki-ki eldöntheti: jobb lett-e, vagy tényleg romlott?

Egy nagyon egyszerű kis számolgatást inkább a kiszivárgó fémek környezeti hatásának megítélésére javaslok — már csak ezért is, mert a kampányhoz csatlakozó Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület vezetője szerint semmilyen hatásbecslés nem készült arról, hogy a veszélyes hulladékok milyen hatást gyakorolhatnak a természetre, pedig a tározó egy Natura 2000-es (védett) övezettel, vagyis a Dunával szomszédos.

1.Tekintsük az ominózus VII. kazetta területét 1,7 négyzetkilométernek — az annyi, mint700 000 négyzetméter.

2.Tekintsük a tározóra hulló csapadékot évimm-nek (0,7 m)!

3.Ebben az esetben a VII. kazettára évi190 000 köbméter víz hull. Ez annyi, mint:

  • 3260 köbméter naponta
  • 135,8 köbméter óránként
  • 0,0378 köbméter/sec.

4. Vegyük úgy, mintha ez az egész bejutna a Dunába — méghozzá úgy, hogy arzén-, illetve molibdéntartalma mindvégig annyi, mint a valaha a figyelőkutakban mért legnagyobb érték (370, illetve 2000 mikrogramm/liter).

5. A Duna közepes vízhozama errefelé mintegy 2200 köbméter/sec; a föntebb sorolt, extrém feltételek betartásával ez 58 200-szoros hígítás.

6. A 370 mikrogramm arzént tartalmazó víz 0,00636 mikrogrammal emeli meg a dunavíz arzéntartalmát, a 2000 mikrogramm molibdéntartalom 0,034 mikrogramm növekedést okoz.

Ez a növekedés a ma ismert és rendelkezésre álló elemzési módszerekkel gyakorlatilag kimutathatatlan. Ki-ki utánaszámolhat. Ami a molibdént és a fluort illeti, ezt bizony sajnálhatjuk: a vízi élővilág kiéhezve várja ezeket (a molibdént a növények, a fluort a mészvázú állatok). Csak hát ami bejut — mint láthatjuk — sajnálatosan kevés.

Fügedi Ubul

{fcomment}



Get a better hosting deal with a hostgator coupon or play poker on party poker
Copyright © 2014 Környezetvédelem - Yoter Publishing. Minden jog fenntartva.
Copyright 2011 Zöldkár Almásfüzitőn — a hivatásos tiltakozók.
Joomla Templates by Wordpress themes free